A szemináriumot feldolgozó blog anyagunk második publikációjában az ott elhangzott publikációkból azon információkat osszuk meg, amelyek megoldás függetlenül érdemes minden tervezőnek végiggondolnia, ha más tervezőkkel, kivitelezőkkel, vagy megrendelővel integráltan kíván dolgozni. Jelen bejegyzés előkészítése volt két korábbi cikk, amelynek linkjét az oldal alján találjátok.

Mit értünk integráltságon

Napjainkban az „Integráció foka” vagy „Integráció szintje” egy gyakran emlegetett kifejezés. Integráltság fokáról beszélnek az EU csatlakozással kapcsolatban, két cég egyesülésekor, vagy országunk versenyképességét taglalva a mezőgazdasági  termelők és feldolgozók láncolatával kapcsolatban. A következőkben egy ipari beruházás esetében – elsősorban tervezői szempontból – vizsgáljuk az integrációt, az együttműködő szervezetek (beruházó, fővállalkozó, generáltervező, kivitelező, stb.) kapcsolatát tekintve, amelynek formalizált része elsősorban egy szerződéses kapcsolat, amely tartalmazza a felek jogait, kötelességeit és lehetőségeit – jó esetben egyértelműen.

A formalizált (szerződés és mellékletei) és a szokásjogon alapuló kapcsolat alapvetően meghatározza a projekt sikerét / sikertelenségét. Ha ez a kapcsolat csak a tervező és beruházó között jön létre, akkor a kivitelezővel csak a beruházón keresztül tudok kapcsolatot teremteni, azaz kommunikációs csatorna egy extra állomáson vezet keresztül – ami nem feltétlenül (akarva/akaratlanul) enged át minden információt. Eljutottunk tehát a projekt sikerének egyik kulcs tényezőjéhez: a szereplők közötti kommunikációhoz.

Nem tagadjuk, hogy üzleti érdekeink miatt elsősorban a kommunikáció eszköz tartalma fontos számunkra, de ahhoz, hogy eszközről beszélhessünk, meg kell határoznunk, hogy mire használjuk ezeket az eszközöket (mi a kommunikáció csatorna tartalma), sőt még hátrább menve,

• a projekt során kinek – kivel kell kommunikálnia;
• a kommunikáció milyen csatornán keresztül kell, hogy történjen (szűrés?!)?

A fentiek meghatározása létfontosságú ahhoz, hogy a projekt résztvevői, mint önálló egységek tudjanak együtt (integráltan) dolgozni a beruházás során.

Vertikális és horizontális integráció

A projekt szereplőinek kapcsolatait a szereplők szerződéses kapcsolatai alapján egy fastruktúrával írhatjuk le. A faágak jelzik a felek (csomópontok) közötti kapcsolatokat – ami általában a kommunikációs kapcsolatokat is leírják – gyakorlatilag azt, hogy ki kivel állhat szóba. Amennyiben több „csomóponton” kell átjutnia az információnak, úgy a csomópont minden esetben szűrőként működik – az már egy másik kérdés, hogy ez a szűrés hasznos (redundáns információ eltávolítása), vagy káros (hasznos információ kiszűrése).

Horizontális projektstruktúra

A horizontális projektstruktúra esetén a kommunikáció csak a beruházón keresztül folyhat. Ekkor a beruházó általában nem rendelkezik az az információk megfelelő kezelésére, szűrésére alkalmas szervezettel. A gyakorlatban ezt kétféleképpen kezelik le:

• a Beruházó engedélyezi az „alatta” lévő szinten található elemek (Generáltervező, Szaktervezők) közötti kommunikációt, de ekkor hozzá nem jut el információ
• a Beruházó szűretlenül továbbítja a hozzá beérkező információt. A sok redundáns információ beérkezése  eltompítja a figyelmet, óhatatlanul is fontos információk is a „szemét”-be kerülhetnek

Vertikális projekt struktúra

 

 

A vertikális projekt struktúra esetén a beruházó csak egy (esetleg kettő) szervezettel tartja a kapcsolatot tervezői szakaszban. Ez biztosítja, hogy az adott szintek között mindig csak a szükséges és elégséges információ kerüljön továbbításra, hiszen ez esetben a Generáltervező képes az irányítási feladat ellátására (képes koordinálni a Szaktervezők munkáját) és képes kommunikálni a Beruházóval is.

Az információ ez esetben mindig csak az egyes szintek között áramlik, a megfelelő szűrést a szint „szakértelme” biztosítja. Fontos, hogy itt is van horizontális kapcsolat, de már nem a tervezési témában, hanem kivitelezővel, hatósággal.

 

Mit nem csinálunk jól?

Ahhoz, hogy valamit jobban csináljunk, először definiálnunk kell amiről beszélünk (ezt tettük meg az előző szakaszban), majd feltárnunk a problémákat, hogy azokra jó válaszokat adjunk. A tervezési projekt sikertelenségének számos oka lehet. (Sikertelenség alatt ne a teljes csődöt értsük. Sikertelenség = nem sikerül minden úgy, ahogy szeretnénk.) Nézzünk szembe a valósággal.

Az első helyen mindenképpen a tervezés irányítás hiányosságait – vagy éppen annak teljes hiányát kell megemlíteni. Egy komplex projekt esetében az irányító tervezőnek rá kell látnia az összes szakág (statikus, építész, épületgépész, gépész / technológus, villamos, stb.) tevékenységére, tisztában kell lennie a feladataikkal, továbbá meg kell határoznia a prioritásokat. Ez nem csak hozzáértés kérdése: a vezető tervező számára megfelelő hatáskört is biztosítani kell, hogy a feladatát megfelelően el tudja látni. Mert ő az integráció agya, ő vezérli, mint személygépkocsikban a fedélzeti számítógép a különböző egységek harmóniáját.

A következő, szintén igen lényeges tényező az integrációban a megfelelő kommunikációs csatornák  és eszközök megválasztása.  Fontos mert,

• jó eszközökön felgyorsul a normál működését igénylő folyamatok, a tervező arra koncentrálhat, ami  dolga,
• rendkívüli esetben pedig biztosítja, hogy eszköz két (esetleg több) oldalán ülök azonnal, torzítatlanul értesüljenek arról.

Mi elsősorban a tervezőszoftverre gondolunk (elnézést az elfogultságunkért, de egy jó szoftver teljes egészében lefedheti a projektet). A szoftver megválasztása felelősségteljes feladat – hosszú távú döntés. A választás később befolyásolhatja jövőbeli tevékenységünket:

• Korlátozott képességű eszközök (univerzális szoftverek) használata nagyobb élőmunka ráfordítást igényel,  ami az olcsóbb beruházást gazdaságtalanná tehet és  korlátozhatja a jövőbeni növekedésünket.
• Speciális szoftverek beszerzése mellett szól a nagyobb termelékenységük, viszont üzemeltetésük speciálisan képzett személyzetet igényel, továbbá fenntartásuk nagyobb anyagi terhet jelent. Professzionális munkát azonban csak professzionális eszközökkel lehet végezni. (A séf sem svájci bicskával dolgozik a konyhában…)

A legjobb szoftver is csak eszköz, nem megoldás. De olyan eszköz, amely egyszerre lesz hardvere és szoftvere az integrációs rendszernek.

• Hardvere, mert kommunikációs csatornáival biztosítja információ áramlását
• De szoftvere is, mert benne levő adatbázisokon, rutinokon és szabályokon keresztül áramoltatja, illetve létre is hozza az információt.

De persze ez a szoftver még nagyon korlátozott, a tervező eszközök mellé elengedhetetlen a használó, hozzáértő tervező személyzet. A hozzáértés alatt ez esetben nem csak a megfelelő szakmai felkészültséget, hanem a tervezőeszközök hatékony használatának képességét is értjük, amely hatékonysága képzéssel jelentősen növelhető.

Reméljük, hogy a fentiek segítséget nyújtanak a blog olvasóinak, hogy a jövőben hatékonyabban végezhessék munkájukat mind saját, mind a megrendelők megelégedésére.

Hogy a fenti integráció (elmélettel tele a padlás), hogy valósul meg a Cadmatic-ban, olvassa következő bejegyzéseinket

http://www.tervezoprogramok.hu/integralt-tervezes-szeminarium-i-felmeres-ismertetese/

http://www.tervezoprogramok.hu/integralt-tervezes-iii-megoldas-cadmatic-kal/