Kornavirusnapló- 2020.04.04.

Az elmúlt hetekben számos publikáció jelent meg a válság alakjáról, sokan sok félét mondanak, különböző betűket emlegetnek, ha minden jó lesz, akkor  V alakú lesz, ha átlagos, akkor U, ha nagy a baj L. Megnyugtatok mindenkit, L nincs, mert ott is van emelkedés, csak sokára, magyarán U el van nyújtva, V-nél meg össze van tömörítve. De mindenhol van egy lefelé menő szakasz, amely egy új stabilitásban kell(ene) végződnie. De sehol nem olvastam arról, hogy a lefelé menő szakaszban milyen szakaszok, viselkedések vannak. Ezért a népszerű irodalom szintjén pár gondolatot kiemelnék a válság menedzsmentből, hogy jutunk el az új stabilitáshoz, mikor tudunk jól válságot kezelni.

A válság szakaszai 

Készülve a cikk megírására, körbenéztem a válság menedzsment publikációkban, könyvekben és elég vegyes képet kaptam a válság szakaszaira való felosztásról. Ezért nem emelek ki egy forrást sem, hanem saját tudásbázisom alapján, két saját példán mutatnám be a válság szakaszait. Egyik a házasságok, párkapcsolatok, másik a vállalatok pénzügyi válsága. A lefelé menő szakaszt alapvetően 4 részre lehet bontani:

1. Az észlelési szakasz, amikor kezdjük észlelni a bajt, de csak lassan tudatosul bennünk. Ekkor a párok összeveszése kicsit gyakoribb lesz, mint a napi rutin – a vállalatok tudják még fizetni a számlát, de egy kicsit később, és ez napról-napra romlik. Ilyenkor még nincs válság tudatunk, “majd megoldódik, lesz valami” érzés a jellemező.
2. A zuhanási szakasz, amikor a párok egyre többet veszekednek, és bármit csinálnak, ez nem változik. A cégek ekkor már nem tudnak fizetni, vagy csak nagy késéssel. Hiába tesznek bármit, ez csak romlik napról-napra. Ekkor már van válság tudat, de intézkedések hatása nem érezhető – hiába bocsát el munkást a cég, a végkielégítés költsége + kiesett munka inkább ront a helyzeten.
3. Szerencsés esetben létrejön a csökkenő romlás szakasza, amikor még mindig romlik a helyzet, de már a zuhanás görbéje megtörik. A párok bizonyos dolgokban ekkor már tudnak együttműködni, mondjuk gyerekük témájában, a cégek tartozásának növekedése csökken (romlik, de nem annyira). Ekkor a döntéseinknek már van hatása, de stabilitásról még nem beszélhetünk.
4. Ha döntéseinkkel, aktivitásunkkal tovább javítjuk a helyzetet, akkor juthatunk el a stabilitás szakaszában, ahol megáll a romlás, el lehet kezdeni építkezni. A párok lehet, hogy elköltöznek, de nem veszekednek – egy nem jó, de fenntartható állapotba kerül kapcsolatuk. A cég pénzügyi helyzete stabilizálódik, lehet, hogy egy csődeljárás, lehet hogy egy új működés eredményeként, de innen van értelme beszélni növekedésről, új stratégiáról.

 

Hol tart most a válság

Ha a mostani koronavírus járvány okozta válságot (most kezeljük egyben a járványügyi, gazdasági és társadalmi válságot) nézzük, különböző országok különböző szinteken tartanak.

Talán két ország van, vagy került közel az új stabilitáshoz, ez Tajvan és Dél-Korea, ahol kezd kialakulni egyfajta egyensúly. Kínában a számok – amelynek hitelessége nem százszázalékos – azt mutatják, hogy az ország a csökkenő romlás szakaszában van.

Szinte az összes európai ország zuhanó szakaszban van, legjobb számok is csak annyit mutatnak, hogy nem gyorsul a zuhanás. Sokan úgy tűnik még csak az észlelés szakaszában vannak, sokáig ebben volt Anglia – biztosan ebben a stádiumban van Fehéroroszország és Észak-Korea.

Mitől függ a válság jó kezelése

De nagyon nem mindegy, hogy az új stabilitás hol jön létre. Ez elsősorban két dologtól függ, a zuhanószakasz meredekségen és a szakasz hosszán.

• A meredekség elsősorban az észlelési szakasztól függ. Ha megfelelően reagálunk, ha a cégek vállalatiirányítási rendszerei időben adnak adatot, ha a cégek belső eljárásai jók és ha a menedzsment nem dugja homokba a fejét, akkor teljesen más meredekséggel megy bele a válságba cég – mondjuk azonnal át tud állni 1 műszakra.
• A hossz pedig attól függ, hogy az érintettek, mikor fogják fel, hogy a régi dolgok már nem működnek. A válság attól válság, hogy a régi már nem megy, új megoldások kellenek. Nem véletlenül létezik a válságmenedzser kifejezés, aki jön, mindent borít, mert őt nem kötik a régi szokások. Ezért érdemes a párkapcsolatba külső terapeutát bevonni, mert ő lehet, aki beviszi az újat.

Magyarország az észlelési szakaszán túl van, az ekkor történő döntések a számok ismeretében azt mutatják, hogy a meredekség elfogadható, az új megbetegedések száma nem extra módon nő, egyedül a halálozási ráta mutat magasabb értéket. A kép azért lehet vegyes, mert viszonylag időben voltak döntések, de az egészségügyi rendszerből azért hiányzik az pár ezer milliárd az elmúlt 10-20-30 évből.

A hosszával kapcsolatban nagyobb probléma látszik, mert a siker kulcsa a régi szokások elfelejtése. Görcsösen ragaszkodunk a teszteléssel kapcsolatban a WHO ajánlásaihoz, pedig WHO vezetői is már ezzel ellentétes kijelentést tettek. A dél-koreai, illetve német példák is mást mutatnak. Sajnos azt sem tesz jót a régi dolgok elengedésesnek, hogy válságot miniszterelnökünk elsősorban rendvédelmi válságnak tartja (lásd a válság első péntek reggeli rádióinterjúját) és tudjuk, hogy a rendvédelmi szervek nem a rugalmasságukról híresek. Sok-sok új dolgot kell behoznunk, de erről egy későbbi bejegyzésben.

Érjük el a stabilitást

Ezt a bejegyzést azért írtam, mert mindenkinek megvan a kis válsága, mindenkinek meg kell tenni a saját intézkedéseit, hogy minél magasabban jöjjön létre az új stabilitási pont, minél több puskaport  megőrizzünk a válság utáni kilábalásra. Ha még észlelésnél van, még nincs válság tudata (saját körömben, elsősorban az öregek között észlelek ilyet), akkor legyen, próbáljon a következő napokra felkészülni. Ha már felismerte a válságot, akkor kezdje kialakítani az új rutinokat. A boltba járásban, a munkavégzéskor, a családi találkozásokra, hogy létrejöjjön egy új, valószínűleg csak ideiglenes, de fenntartható élete. Saját kis életünkben könnyebb a 3. szakaszba kerülni és pár finomítás után egy új életet élni. Persze kezdjünk el gondolkozni az új világról, a válság utániról, de erre ne szánjunk még sok időt.